Érdemes talán néhány évvel ezelőttről, egy villamoson folytatott beszélgetéstől indulni. Egy kedves barátunkkal utaztam együtt és taglaltam neki az otthonok rendezéséhez fűződő viszonyomat: meséltem neki arról, amit akkor érzek, amikor egy-egy bútor, tárgy “megtalálja” a helyét és tökéletes egésszé áll össze ezek után a tér. Beszéltem arról a folyamatról is, amin keresztül kell menni ahhoz, hogy ténylegesen meg tudjuk találni azt, amit az otthonunkban keresünk: tulajdonképpen magunkat.
Egy otthon rendezése egyszerű bútortologatásnak is tűnhet, de sokkal több ennél. A falszínekben, a bútorokban, de még a legutolsó gyertyatartóban is tükröződik az őt kiválasztó ember. Ha valaki gondosan, odafigyeléssel komponálja meg az otthonát, bizony az is benne lesz abban, amit átél nap, mint nap.
Ezek mentén egy egyszerű huszárvágással el is jutottunk odáig, hogy tulajdonképpen egy otthon rendezésében a lakberendező és a tulajdonos közti interakció, a közös munka éppoly fontos, mint a megfelelő darabok megtalálása a lakás berendezéséhez. Egy otthon kialakításához tervezőként elengedhetetlen, hogy megismerjem a lakás későbbi lakóinak gondolkodását és szokásait, illetve az is, hogy ők is tisztában legyenek a saját elképzeléseikkel. Ezt persze nem biztos, hogy mindenki elsőre meg tudja fogalmazni, ennek feltérképezésével tudjuk elkezdeni a munkát és én ebben tudok segíteni. A közös tervezés egy olyan folyamat, ahol mind a megrendelő, mind én új dolgokat tanulhatunk meg magunkról a lakás berendezése során. Az újonnan felfedezett dolgok mind hatnak arra, hogy az otthon, amin együtt dolgoztunk, kerek egész legyen.