Amikor megszületett a döntés, hogy megyünk, hetekig úgy keltem minden reggel, hogy a hálószobai függöny kihúzása után visszafeküdtem az ágyba és bámultam az óvoda udvarából integető gesztenyefákat. Nem tudom, milyen kapcsolatom van a fa matuzsálemekkel, de egy biztos, most is könnyet csalnak a szemembe, ahogy ezeket a sorokat írva, ki-kipillantok az óriás kesztyű szerű leveleikre.
Úgy alakult, hogy a hálószobánk előtt is pont egy gesztenye fácska vert tanyát – ez azért is szuper, mert nyáron árnyékol, télen pedig beengedi a napfényt a “királylányos”, íves ablakokon. Ezeken az ablakokon nem volt mindig üveg, mert amikor épült a ház, még az erkély ívei voltak. A kettővel (vagy hárommal?) előttünk itt lakók nyitották egybe a hálószobát és az erkélyt, így született meg az a megkapó tér, ahol az íves nyílászárók, a nappaliéhoz nagyon hasonló áthidaló és a jókora beépített szekrény adták meg az alaphangot. Az erkély padlója korábban laminált parketta volt, ami nem igazán illeszkedett a szobában lévő, gyönyörű halszálka parkettához. Már az első lakásnézés után mondogattam, hogy ha ez lesz az otthonunk, ide bizony cementlap fog kerülni, hogy a délnyugati erkélynek szép, télikerteket idéző hangulata legyen. Hogy racionális döntés-e egy beépített, finoman szólva sem tökéletesen szigetelt erkélyt cementlappal hűteni? Anyukám szerint nem – fogta is a fejét, amikor lelkesen meséltem neki a terveket, hogy “Fruzsikaaa, nem lesz az nagyon hideeeeeg?”. Szerintünk pedig van olyan, hogy a racionalitás nem szükségszerű és érdemes a megérzések után menni. Amúgy meglepően nem lett hideg a padló, de cserébe gyönyörű is, ahogy teljesen random váltakoznak a iamart manufaktúra vásárán gondosan összeválogatott lapok. Ebben a patchwork mintában azt szerettem a kezdetektől fogva, hogy a színeivel szépen összeköti a nappali pirosas-bordós-kékes-szürkés színvilágát a hálószoba zöldes-tört pirosas-szürkés tónusaival. A hidat ugyan a piros tört árnyalata és a szürkék képzik, a cementlapokon megjelenő zöldek viszont engedték, hogy a hálószoba egyik fala is zöld legyen.
Bútorozásban itt is az egyszerű felé nyúltam, mert egyrészt volt egy hatalmas, ajtó mögött diszkréten megbújó beépített gardrób, másrészt a nappali komódjának kistestvére pont szépen befért az ágy és az éjjeliszekrénnyé avanzsált fellépő mellé. Kezdetben az erkély részen fotel volt, ami chillelésre/olvasásra tökéletesen alkalmasnak bizonyult, de aztán covid idején változtak az igények. A megnövekedett itthoni munkaórák száma dolgozósarok kialakítása után kiáltott. Nem sok olyan asztal van a piacon, ami kényelmesen befér az erkély sarkába, de az ikea házhozszállításnak hála pár nappal az otthoni munkahely igényének megjelenése után már egy csinos kis fehér asztalka és egy dolgozós szék állt a korábbi pihenősarok helyén.
A lámpák és a dekor organikusan alakult ebben a szobában is. Az Industrial Lamp vásárait kezdetektől fogva gyakran látogatjuk és náluk leltük a pávamadaras, textilre festett képeinket, illetve a hálószoba tükreit is. A lámpákat én variáltam össze ikea polctartókból, tilka kábelekből és foglalatokból. A függöny kérdés okozott itt is némi fejtörést. Nem vagyunk vaksötétben alvók, de a falfelület kétharmadát elfoglaló ablakokon jön be annyi fény, hogy napfelkeltétől már kicsit zavarjon az szunyókálásban. Az ablakokról semmiképp se akartam elvenni a fókuszt függönyözéssel, a szobát és az erkélyt elválasztó falsík áthidaló fölötti része viszont adta magát, hogy oda bizony fel tud kerülni egy függöny, amit ha behúzunk, kialakul egy nyugis, meghitt tér és még a nyári meleget is szépen kint tartja az erkélyen.
Az egyik kedvenc részletem a szobában a 110 éves ajtófélfa egyik fele, ami a tok szoba felőli oldalán szépen kikandikál a festék alól és megmutatja a fa igazi nyers arcát. Egy pici részlet, ami végigkövette és óvó figyelemmel kísérte ennek az otthonnak az alakulását és lakóinak életét az eddigi több, mint egy évszázad alatt. Mi megyünk, az ajtófélfa, a cementlapok és a gesztenyefák pedig maradnak, hogy szavak nélkül is tovább meséljék a lakás történeteit az ide betérőknek.