Három napja annak, hogy utoljára zártuk kulcsra az első wekerlei otthonunk ajtaját. Átadtuk a lakás kulcsait és én még lógok legalább egy bejegyzéssel (magamnak is), úgyhogy itt az ideje, hogy sorra vegyem a sokszor háttérbe szoruló kiszolgáló helyiségeket. Milyen beszédes a nevük, meg az is, hogy halogattam ezt az írást, a sor végére került az előszoba, a konyha és a fürdő története, pedig mindegyik egytől-egyig szerves része az otthon egészének.
Egyébként az egyik legkedvencebb részem a lakásban az előszoba – megadja az alaphangot, hogy mire készüljünk az adott helyen. Nálunk, a lakásba lépve, a “kis alapterület – nagyvonalú tér” irány rögtön megérkezésnél beköszön és ezt Art Kraft munkája nyomán újjászületett, régi, vaskeretes ablak-tükör hozza be. Kicsit olyan az egész, mintha egy türkörvilágba lépne az ember, ahol egy új tér illúziója fogad. A tükör osztásai szépen viszik tovább a bejárati ajtó arányait és a tükröződés megadja a tágas tér érzetét, amire a későbbiekben is számítani lehet. Nyilván sokat dob az is, hogy az évek során a fűtéscsöveket elrejtettük/bevéstük a falba, illetve a villanyóra is kiköltözött az előszobából, úgyhogy a fehér falak és az antracit színű, glettbeton padló kontrasztja szépen érvényesül. A hatást az is fokozza, hogy a kinyitott bejárati ajtó mögé rejtettük el a tároló funkciókat: a wekerlei garázsvásáron beszerzett fogasokat és a Korlawood egyedi gyártású előszobabútorát, ami elnyeli a cipőket (és amit direkt úgy terveztem, hogy Lilithnek is legyen ott kuckója, amit nyilván alig használt).
A konyha eredetileg ajtóval volt leválasztva az előszobai részről, de már ajtónak nyoma sincs, csak egy nyílás a falon jelzi a helyét, így nincs a burkolat sem elválasztva, fut tovább a sötétszürke dekorbeton. A bútor színe, a kontrasztot tartva, itt is csakis fehér lehetett, de abból magasfényű, meg persze jött hozzá egy jó magasra felszerelt sötétkék felső szekrény, ami szépen hozza vissza a nappali színes falának árnyalatát. Az elején kicsit tartottunk a bőr fogantyúk használatától, de a szerelem nagyobb volt, mint a félelem, ráadásul idő közben nagyon is tartósnak bizonyultak, pedig folyamatosan használtuk őket. A természetes anyagok egyébként szépen ellensúlyozzák a magafényű frontok csillogását és kissé hűvös megjelenését, jól esik a szemnek a konyhaült tölgy árnyalata és a tapintása is. Bár a valódi fa pultot csak feketeöves vízpaca feltörlőknek ajánlom, de azt meg kell hagyni, hogy álomszép. Apropó bőrfogantyú, magasfényű front és fa pult: ez a hármas kombó vonul végig a konyha-előszoba-fürdő bútorain, így mindenhol biztos lehet benne az ember lánya/fia, hogy ugyanabban a lakásban jár. A konyhához hozzátartozik a lakás legjobb kényszermegoldása is, amiből aztán elég emblematikus részlet született: a konyhai pad. A wekerlei ablakok parapetmagassága nem konyhapult kompatibilis, így ezen a részen vissza kellett ugratnunk magasságügyileg a pultot, úgyhogy rövid fejtörést követően az ablaknál egy kis fülke szerű pad került kialakításra, amiben néhány fiók is helyet kapott. Egy tuti: minden vendégnek ez a kedvenc helye és reggel, kávézás közben innen lehet a legjobban nézegetni az udvar fáit, legyen tavasz, nyár, ősz vagy tél.
És végezetül a fürdőszoba következik, amit néhány éven belül többször is átalakult és két éve nyerte el jelenlegi formáját. Nehéz alaprajza van, mert egy mindkét szárán elég keskeny “L” alakról beszélünk. A legtöbb ilyen alaprajzú, általam is ismert, wekerlei fürdőben kád kap helyet az “L” belső szárán, mellette pedig mozaikosan a mosdó és a wc, de én szerettem volna, ezeken kívül a mosógépet és egy csomó tárolót is elhelyezni ezen az összesen kb 4 négyzetméteren. Sokat forgattam a “tereptárgyakat”, mire megtaláltam a szerintem legideálisabb elrendezést, aminek az eredménye egy szellős, mégis állati sok pipere cuccot, törölközőt, takarítószert elnyelő, funkcionális fürdőszoba lett. A besétálós zuhany csendben meghúzódik a sarokban annak köszönhetően, hogy egy víztiszta üvegfal választja csak le a térből, mellette közvetlen a wc, a bejárati oldalon pedig a tárolók, a mosdó és a mosógép kapott helyet. A kedvenc ötletem a mosdópult fölötti festett fal, amit stencil és táblafesték segítségével pingáltam chevron mintásra. Itt is főleg monokróm palettát használtam, néhány kiugró színtől eltekintve, amilyen a “szárító” tábla és az esőkabátos, halat tartó macskás kép is.
Három helyiség, sok-sok apró részlet, megoldás, ami hol szükségszerű volt és ezáltal vált az otthonunk részéve, hol pedig csak úgy poénból került be a térbe és hosszútávon ott ragadt. Jelentéktelennek tűnő dolgok, amik ott vannak észrevétlenül, és egy átlagos csütörtökön vagy szombaton fel se tűnnek, de azt titkon sejtjük, hogy nélkülük valami azért nem lenne kerek.