Az előző bejegyzésben meséltem a bolt átalakításáról, viszont a színek eddig még nagyrészt kimaradtak, pedig az elmúlt időszakot (is) nagy arányban a színek bűvöletében töltöm. A bolt falának egy része már eddig is szép mélyzöld színben pompázott, illetve új asztalok és párnák is helyet kaptak, de volt két asztalka, ami szürkén árválkodott a sok új érkező és színes dolog között. Kilógtak az új megjelenésből, de egyébként működőképes asztalok voltak, úgyhogy hezitáltam, hogy mit kezdjek velük.
Nem kellett sokáig várni az ötletre, hogy mi legyen a sorsuk, mert a csillagok szerencsés együttállása, meg persze a wekerlei ismeretségek adták is a megoldást. A bolt egyik vásárlója, Tünde történetesen a Nemiskacat egyik alapítója, ők forgalmazzák az Annie Sloan krétafestékeket is – innentől egyszerű volt a képlet: asztal + festék = újjászületett és szerethető bútorok.
Az új színek kiválasztásában az egyik párnahuzat árnyalatait hívtuk segítségül, így esett a választásunk az Antoinette (aki nem ismeri az Annie Sloan színeket: ez egy szép púderes rózsaszín), a Burgundy (ez pedig mély és bordó), a Duck Egg Blue (szürkébe hajló világoskék acélos beütéssel) és az Aubusson Blue (petrolkékes szín) festékekre.
Alig néhány héttel az ötletelés után festékekkel, ecsetekkel, lakokkal és waxokkal felszerelkezve neki is fogtunk az asztalok jjávarázsolásának. Két bútorfestésben jártas segítségem is lett, Kata és Kriszti, akik szintén Wekerle kreatív részét erősítik. Első körben Duck Egg Blue alappal indultunk, ami kapott itt-ott Burgundy és Antioinette vonalakat, majd dark wax-szal zártuk a felületet. Miután a helyükre kerültek az asztalok, maradt egy kis hiányérzetünk (nekem is, a lányoknak és a bolt vezetésének is), így arra az elhatározásra jutottunk, hogy itt bizony lesz egy második kör, mert ez a dark waxos megjelenés nem passzol az eredetileg megálmodott nappali jellegbe – szóval újra ecsetet ragadtunk.
Másodszorra is maradtunk a párna színeinél, de most kihagytuk a kékeket a buliból és nagyrészt a rózsaszín és bordó festékekkel dolgoztunk. Az asztal lapja kapta az Antoinette színezést, az asztallap széle és a lába pedig – hogy bírják a strapát a boltban – Burgundy lett. Atombiztosra akartunk menni a felületet illetően, így lakkozással zártuk most a sort, hogy a kávéscsészék utáni körök könnyen törölhetőek legyenek.
Időközben egy árválkodó és festetlen rekesz is előkerült, ami eredeti elgondolásom szerint ideiglenesen lerakóasztalként üzemelt, de a végén annyira megtalálta a helyét a két fotel között, hogy festés után immár bordó-rózsaszín csíkosan lett a bolt állandó lakója. A második kör festés után már maximálisan elégedett vagyok az eredménnyel, Wekerle nagy nappalijába csempésztünk egy kis „Charlie és a csokigyár” feelinget.
Egy csomószor olvasom és hallom, hogy Wekerle egy falu a városban és ilyenkor, amikor egy ötlet mentén szépen fűződnek fel az emberek, mint gyöngyök a nyakláncra, még jobban így is érzem.
